Caspian hercegből (film):

  Edmund: - "Én, Peter, aki Aslan akaratából választás és hódítás révén lettem Narnia királya, Cair Paravel ura, a Szigetek kormányzója ezennel a vérontás megakadályozása érdekében kihívom a trónbitorló Mirazt nyílt párviadalra, a harcmezőre. A harc halálig tartson. A vesztes serege megadja magát."

Miraz: - Halljam, Edmund herceg...

E: - Király!

M: - Hogy mondtad?

E: - Nos, én Edmund király vagyok. Így egyszerűen. Peter a nagykirály. Tudom, kissé zavaros.

M: - Mondd, miért fontolnánk meg egy ilyen kihívást, mikor seregeink győzhetnének még ma este?

E: - Eddig is alábecsülted az erőinket. Egy hete még azt állítottad, hogy a Narniaiak kihaltak.

M: - Ki is haltok, ne félj.

E: - Akkor nincs mitől félned.

M: - Ez nem bátorság kérdése.

E: - Ezek szerint bátran nem állsz ki egy jóval fiatalabb harcossal.

M: -Nem mondtam, hogy nem állok ki.

E: - "I, Peter, by the gift of Aslan, by election and by conquest, High King of Narnia, Lord of Cair Paravel and emperor of the Lone Islands in order to prevent the abominable effusion of blood do hereby challenge the usurper Miraz to single combat upon the filed of battle. The fight shall be to the death. The reward shall be total surrender."

M: - Tell me, Prince Edmund...

E: - King.

M: - Pardon me?

E: - It's King Edmund, actually. Just "King", though. Peter's the high king. I know, it's confusing.

M: - Why would we risk such a proposal when our armies could wipe you out by nightfall?

E: - Haven't you already underestimated our numbers? I mean, only a week ago Narnians were extinct.

M: - And so you will be again.

E: - Well, then you should have little to fear.

M: - This is not a question of bravery.

E: - So you're bravely refusing to fight a swordsman half your age?

M: - I didn't say, I refused.

"Legutóbb nem hittem Lucynek, és a végén szégyelltem magam."

"The last time I didn't believe Lucy. I ended up looking pretty stupid."

„Edmund: - Szívesen.

Peter: - Elintéztem volna.

Susan: - És ezúttal mi történt?

P: - Nekem jött.

Lucy: - Pofon vágtad?

P: - Nem. Utána azt mondták, hogy én kérjek bocsánatot. Akkor ütöttem meg.

S: Tényleg ennyire nehéz hátat fordítani?

P: - Miért tettem volna? Téged nem zavar, hogyha gyerekként kezelnek?

E: - Azok vagyunk.

P: - Nem mindig voltam az. Eltelt egy év. Mégis meddig kell még várnunk?

S: - Ideje volna beletörődnöd, hogy itt élünk. Hidd el, nincs értelme ábrándozni. Jaj, ne. Tégy úgy, mintha beszélgetnénk.

E: - De hiszen beszélgetünk.”

„E: - You’re welcome.

P: - I had it sorted.

S: - What was it this time?

P: - He bumped me.

L: - So you hit him?

P: - No. After he bumped me, they tried to make me apologise. That’s when I hit him.

S: - Really? Is it that hard just to walk away?

P: - I shouldn’t have to. I mean, don’t you ever get tired of being treated like a kid?

E: - We are kids.

P: - Well, I wasn’t always. It’s been a year. How long does he expected us to wait?

S: - I think it’s time to accept that we live here. It’s no use pretending any different. Oh no. Pretend you’re talking to me.

E: - We are talking to you.”

„P: - Mit nézel?

E: - Szerintetek hol vagyunk?

P: - Miért, szerinted?

E: - Hát, Narniában nem voltak romok.”

„P: - What is it?

E: - Where do you suppose we are?

P: - Well, where do you think?

E: - Well, I don’t remember any ruins in Narnia.”